1. Fejezet - Az első igazi találkozás

Kedves olvasók!
Itt lenne tehát az első igazi rész, remélem, elnyeri tetszéseteket. Írjatok kommentet, pipáljatok, iratkozzatok fel, hogy tudjam, kinek mi a véleménye a blogról! A blogger oldalra kattintva elérhetitek a Facebook csoportot, ahová sok érdekes információ fog kikerülni, valamint megtalálhatjátok saját profilomat is.
Kellemes olvasást, várom a visszajelzéseket, és a javaslatokat, hogy mikor jöjjön a blog következő fejezete!

***

- Lily, gyere már! - sziszegte fülembe legjobb barátom. A gimnázium halljában álltunk, és nekem nagyon nem akaródzott megmozdulni. Csak figyeltem tátott szájjal, hisz ilyen sürgés-forgást eddig csak az óvodai menzán tapasztaltam. Megértettem Adam ráncigálását, hisz az első napon az új gimiben nem feltétlen vet jó fényt az emberre, ha leragad az aula közepén, és úgy bámul, mint egy eszetlen. Na de nem viselkedik hasonlóan a legtöbb diák az első tanítási napján?
- Jó, jó, jövök már! - feleltem, és lassan tipegve, hogy azért a lehető legtöbb mindent megfigyelhessek, indultam barátom után. Nem, mielőtt valaki félreérti, ő nem úgy a barátom. Még csak az kéne! Már általános iskola közepe óta borzoljuk egymás idegeit, és azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez soha nem volt, és nem is lesz több, mint egyszerű baráti kapcsolat.
- Mit tudsz ennyi ideig nézni egy unalmas iskolán? Mostantól ez lesz az új börtönünk! - jelentette ki fájdalmasan, mire értetlenül néztem rá.
- Ne legyél hülye! Itt egy csomó új fiú! Illetve neked lány... - tettem hozzá, mikor meglehetősen furcsa pillantást vetett rám. Nevetgélve sétáltunk fel a lépcsősoron, majd a következőn és a következőn is. Csak jó pár perc járkálás után eszméltünk rá, hogy bizony eltévedtünk. Már az aulában tájékozódtunk termünkről, de a sok újdonság miatt nem is figyeltük az útvonalat, csak figyelmetlenül róttuk a folyosókat, aminek meg is lett az eredménye: elkeveredtünk.
- Adam, szerintem itt már jártunk... - húzogattam meg finoman kabátja ujját, mivel stresszhelyzetben nagyon ingerlékeny tud lenni.
- Kérlek, Lily, ne most idegesíts! - rázott le bunkón, de szerencsére ismertem már annyira, hogy nem sértődtem meg ilyen kis apróságon. A csengő erős hangja csak tovább fokozta Adam pánikját, mivel a tanulók beszállingóztak a termekbe, s az ajtók lassan becsukódtak mögöttük. Pár perc leforgása alatt ketten maradtunk a folyosón. Ketten, határozatlanul, nulla információval, és nem meglepően kétségbeesetten. Mire visszakeveredtünk a hallba, már javában folyt a tanítás, csak néhány teremben nem láttunk tanárt. Végül arra jutottunk, hogy a tanári szobában keressük fel új osztályfőnökünket, és tőle kérünk pontosabb útbaigazítást. A helyiség természetesen az épület másik végében volt, így kutyagolhattunk odáig a kihalt iskolán át. Adam természetesen ekkor találta ki, hogy neki WC-re kell mennie, ami tisztaságmániás haveromnál legalább öt percet vesz igénybe, így talán érthető, hogy nem óhajtottam megvárni.
- Megmondom, mi lesz. Te addig szépen megkeresed a ofőt, és itt találkozunk. Mindenki jól jár! - kacsintott rám, s tiltakozásom ellenére belépett az útbaeső fiúmosdóba. Így egyedül baktattam tovább. A tanári szobához érve hezitáltam kicsit. Ha Adam ott lett volna, csak odanyögöm a szokásosat: én kopogok, te beszélsz! De nem volt ott, így nagyot sóhajtva koppantottam párat az ajtóra, majd vártam. Mivel kis idő elteltével sem válaszolt senki, már emeltem a kezem, hogy kicsit erélyesebben döngessek be, de nem volt rá szükségem. Bentről lépteket hallottam, majd az ajtó kivágódott.
Egy nálam valamivel magasabb diák lépett ki rajta, lehajtott fejjel, mint akit épp most rúgtak ki. Talán kicsit idősebb lehetett, esetleg bukott is, ennek ellenére kék szemeiből intelligencia sugárzott, ahogy fejét felemelve végigmért engem. Szokásomhoz híven elpirultam, és inkább szemügyre vettem a mögötte kilépő férfit. Idősebb volt, egyértelműen tanár, és külseje alapján kétség sem fért szigorúságához. Hangja csak megerősítette bennem az előítéletet:
- Emanuel, kérlek, próbálj meg viselkedni! Te nem tartozol a ezekhez a kölykökhöz, és jó lenne, ha nem is viselkednél úgy! - dorgálta az előtte kilépő fiút. Hm, szóval egy rosszfiúval van dolgunk. Ezt jó tudni! Úgy éreztem, ideje akcióba lépni, így kilépve az ajtó takarásából, már a hátul érkező tanár is megláthatott.
- Ó, bocsánat, Miss... - akadt el nevem ismeretének hiányában.
- Miss Freese. Lily Freese - mutatkoztam be illedelmesen, miközben mindketten megálltak velem szemben.
- Ó, az új kolléga! Üdvözlöm, már nagyon vártuk magát! Azonnal elrohanok az igazgató úrért, két perc, és már itt is vagyok! - kapott a fejéhez az őszülő férfi, és szó szerint elfutott a folyosón. Vasalt nadrágja csak úgy lebegett utána, én pedig döbbenten hallgattam csattogó lépteit. Oké, ő most konkrétan tanárnak nézett? - futott végig az agyamon. Mivel magas növésű, komoly kinézetű lány vagyok, sokan jóval idősebbnek néznek, és csak hab a tortán, hogy két év halasztással érkeztem az iskolába. De még így sem néztem ki tanárnak... Végignéztem magamon. Mivel szeretek elegánsan öltözködni, aznap is egy szoknyát és kosztümöt viseltem, hajamat enyhén begöndörítettem. Talán igaza volt a hapinak, és tényleg egy rossz titkárnőre emlékeztetek?
- Maga tényleg tanítani jött ide? - tudakolta a fiatal srác, félbeszakítva ezzel gondolatmenetemet. Ráemeltem tekintetemet, és immár alaposabban is megnéztem magamnak. Izmos, kisportolt alkatához remekül illett a farmer és az ing, megjelenése így laza volt, mégis elegáns. Még egy könnyedén megkötött nyakkendőt is el tudtam volna képzelni hozzá. Arca nyitottságot, megértést sugárzott, fekete haja kócosan lógott a szemébe. Első ránézésre abszolút pozitív kisugárzása volt, így azonnal szimpatizálni kezdtem vele.
- Nos, igen - válaszoltam megfontoltan rövid gondolkodási szünet után. Ha már így alakult, miért ne lehenék egy kis ideig tanár? És csak pár ember szemében? Kihúztam magam, és igyekeztem határozottnak látszani - még jó, hogy egy kis ideig tanultam színészetet.
- Dolgozott már máshol is azelőtt? - kérdezte udvariasan, engem pedig meglepett közvetlensége. Nem is tudtam, hogy itt ilyen szoros a kapcsolat 'tanár' és diák között. De hát visszaút nem volt, így tovább kamuztam.
- Nem, az első munkahelyem lesz, szóval jó, ha nálam vigyázol majd magadra. Nem szeretnék sok bajt az osztályokkal - villantottam rá egy kedves mosolyt, s megrökönyödve tapasztaltam a zavar apró jeleit az arcán. Ezt nem értettem, és én is zavarba jöttem, így hamar le kellett lécelnem. Gyorsan összekaptam magam, és oldalra lépdelve párat visszanéztem, és rákacsintottam - Nos, akkor találkozunk az órákon, remélem, jól kijövünk majd egymással!
Azzal sietősen indultam vissza az ellenkező irányba, és még idejében elkaptam a sarokról kilépő Adam kezét, a megfelelő irányba ráncigálva ezzel.
- Mi történt? Megtudtad, merre kell mennünk? - tudakolta.
- Nem, de épp az előbb adtam ki magam tanárnak egy helyes srác és egy idősebb professzor társaságában, szóval szerintem jobb, ha más tanárokat keresünk - magyaráztam fojtottan a visszhangzó folyosó miatt. Visszafelé menet - bár fogalmam sincs, hová tartottunk - aztán összefutottunk végre egy értelmes tanárral, akitől meg is kérdeztük, ki tanítja a tizenegyedikeseket.
- Az az osztály idén kapott új osztályfőnököt. Az urat Mr. Gilbertnek hívják, a termetek pedig a huszonnyolcas lesz - hadarta, majd elrohant órát tartani, hisz hozzánk hasonlóan nem kis késésben volt. Követve példáját mi is a termünk felé vettük az irányt, ami az iskola földszintjén helyezkedett el. Belépve hangulatos kis helyiségben találtuk magunkat, szerencsére a tanár nem volt még jelen. Az osztályt szemügyre véve levágtam magam Adam mellé, aki már kiválasztott egy neki szimpatikus padot az ablak mellett, majd hátrafordultam a mögöttem ülő lányhoz.
- Szia! Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ugye, ez Mr. Gilbert osztálya?
- Igen, idén kaptuk meg osztályfőnöknek, nagyon jó fej - mosolygott rám kedvesen a mindenféle ékszerekkel teleaggatott lány, majd a kezét nyújtotta. - Egyébként Lisa vagyok, üdv az osztályban. Hamar ide fogtok szokni, klassz kis suli. Vannak tanárok, akikkel vigyázni kell, de a mieink nagy többségben rendesek velünk. Szóval majd kitapasztaljátok. Az osztály meg egész normális, mint látod, nagyon vegyes kis csapat vagyunk - mutatott körbe.
- Köszi szépen! Én Lily vagyok, ő pedig itt Adam - mutattam be magunkat gyorsan, majd gyorsan megpördültem, mivel az egész osztály felállt, hogy köszöntse a belépő... tanárt! Aki nem volt más, mint a srác (!), akivel a folyosón találkoztam! És csak most esett le, hogy én már láttam őt hamarabb is: hisz ő volt az a fiú, aki a buszra segítette fel az idős hölgyet!

Te jó ég! Ő tanárnak nézett engem, én pedig diáknak őt. Mi lesz ebből?