2014. augusztus 23., szombat

2. Fejezet - Kínos helyzet

Kedves olvasók!
Kis várakozás után megérkeztem a blog második fejezetével, melyen nagy várakozással osztok meg veletek. Mivel sok, szám szerint 51 rendszeres olvasó érkezett a nyitás óta az oldalra, és kaptam sok-sok kommentet is, hogy miben kéne még fejlődnöm, igyekeztem az új résszel. Ezeket nagyon szépen köszönöm nektek, és megkérnék rá minden olvasót, hogy segítsen nekem továbbra is a véleményével! Továbbá újra leszögezném, hogy a történet fiktív, valóságalapja nincs, valamint semmi köze a sokak által felhozott sorozatokhoz és filmekhez.
Jó olvasást, ne felejtsetek visszajelezni! Mikor jöjjön az új rész? ;)

***


Döbbenten meredtem az ajtón belépő férfira - aki innentől már nem srác - ; vajon miért nem szólt közbe, mikor diáknak néztem? Talán tudja, hogy nem is a kollégája vagyok?
- Jó reggelt kívánok mindenkinek! - fordult az osztály felé Mr. Gilbert, kezében egy papírt szorongatva. - Üdvözlöm az új és régi diákokat egyaránt, remélem, ez a félév is zökkenőmentesen zajlik majd. Akkor kezdjünk egy kis statisztikával...
Ahogy kiállt a katedrára, egy pillanatra el is felejtettem, hogy mekkora kutyaszorítóban vagyok. Elfelejtettem, mert megjelenése olyan magabiztos és határozott volt, hogy csak rá tudtam összpontosítani. Arra lettem figyelmes, hogy az osztályban - engem is beleszámítva - mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatja, egy pisszenést sem lehetett kivenni a nagy csöndben. Volt valamilyen különleges kisugárzása, valami rendkívüli az egyéniségében. Könnyedén beszélt, pergőn, de nem hadarva. Mondandóját lebilincselő izgalommal adta elő, úgy, hogy még engem is lázba hozott a félévi jegyek alakulása, pedig szó szerint semmi közöm nem volt hozzá. Ezután áttért a tanulás fontosságára és a tanrendre mivel ezt a fajta monológot már legalább tíz tanár szájából hallgattam végig, inkább ledőltem a padra, hogy pihenjek egy kicsit tornaóra előtt. Nagy meglepetésemre azonban alig pár perc után már feszülten figyeltem Mr. Gilbertet, sőt, magamat meghazudtolva még kis, rózsaszín noteszemet is elővettem, hogy lejegyezhessem a fontosabb információkat. Eddig észre sem vettem, de egy kis akcentussal beszélt. Nem volt zavaró, mindent tökéletesen érthetően ejtett ki, nem törte az angolt. Inkább csak egyedi volt, különleges.
- Ahogy megszokhattátok, egy névsorolvasással folytatnánk - jelentette ki a kicsengetés előtt bő tizenöt perccel a tanár, bennem pedig meghűlt a vér. Azon a diákok neveiből álló listán száz százalék, hogy én is szerepelek! Miközben a névsor elejét bújva szólítgatta a diákokat, én a székemen lejjebb csúszva, feltűnés nélkül rendezgettem az öltözetem.
- Lily Freese - olvasta fel a nevemet Mr. Gilbert, én pedig nagy levegőt véve felálltam, és igyekeztem kihúzni magamat. Ahogy az osztályfőnök rám nézett, egy pillanatra döbbenetet láttam elsuhanni az arcán, de mire jobban megnéztem, már csak a kedves, nyitott, kissé talán túl naiv mosoly ült a szája szélén. - Á, maga az, kolléga? Nem is tudtam, hogy már a mai nap folyamán óralátogatást tesz!
- Nos, én... én... igen, több tanórán is szeretnék hospitálni, hogy kerekebb képet kapjak az iskola pedagógiájáról - vágtam ki magam ügyesen, azonban ezzel a bátor húzással még inkább belekevertem magam az ügybe. Sosem voltam csendes, visszahúzódó típus, egyszerűen szükségem volt valami kalandra, még ha az szigorúan ellenkezett is az iskola szabályzatával. Rögtön első nap bajba keveredni? Ez az én formám!
- Ez természetes! - jelentette ki széles mosolyával, majd egy tollal kihúzta a nevemet a listáról, és széttárt karral szabadkozott. - Ez pedig nem tudom, hogy kerülhetett ide, nagyon sajnálom.
- Semmi probléma, mindenkivel előfordulhat - mosolyogtam rá csábosan, kissé lesütve a szememet. Én most flörtöltem egy tanárommal? Aki ráadásul az osztályfőnököm? Igen, kétségkívül ezt tettem. Hogy miért? Szimpatizáltam vele, nem is kicsit! Tetszett, hogy magabiztos, eltökélt, hogy olyan lenyűgözően, könnyedén beszél. Nem is beszél, inkább szónokol, hisz igazi mestere volt a szavaknak. Magával ragadó stílusához társult még nem mindennapi megjelenése is, így ha valaki egyszer alaposabban szemügyre vette, a foglyává vált, s nem tudta elengedni őt.
- Miss Freese - emelte meg kissé a hangját a tanár, én pedig feleszméltem bambulásomból. Mr. Gilbert kérdőn nézett rám, mire újra lesütöttem a szemem. - Az órán jelenlévő tanárok a terem hátuljából szokták figyelni az órát, így talán mindenkinek kényelmesebb - mutatott a sarokban álló nagy fotelre.
- Ó, igen, persze. Elnézést, nem tudtam... - szabadkoztam, miközben az ülőgarnitúrához siettem. Igyekeztem 'tanárosan' helyet foglalni; a legbölcsebb választásnak lábaim keresztbe tétele bizonyult, majd elhelyezkedve lestem fel. Az egész osztály engem nézett - vagy a bámult inkább a megfelelő kifejezés erre. Az enyhén kínos szituációból végül hivatalosan is kedvenc tanárommá avanzsált osztályfőnököm mentett ki, aki egy tekintélyt parancsoló köhintéssel vonta magára az osztály figyelmét. Apropó az osztály. Egytől egyig döbbenten meredtek rám, valószínűleg fogalmuk sem volt, hogy ki is vagyok pontosan, amit meg is értek. Adam megszokta már meredek akcióimat, így legjobban talán Lisa volt megdöbbenve, aki osztálytársaként ismert meg alig fél órával azelőtt.
A tanóra hátralévő perceit tehát hospitáló tanárként éltem meg, és becsületemre legyen mondva, szerepem tökéletessé tételéhez még buzgón jegyzeteltem is. Ahogy megszólalt az óra végét jelző csengő, komótosan álltam fel, s igyekeztem vidám virágos hátizsákomat elrejteni Emanuel elől, miközben a tanári asztal felé igyekeztem - hisz ez mégsem pályakezdő pedagógushoz illő!

- Nagyon érdekes órát tartott - villantottam rá egy kacér mosolyt, mire kissé piros arccal nézett rám.
- Igyekszik az ember, nemde? Nemrég tanítok itt, de ezzel az osztállyal sosem voltak komolyabb gondok. Jól kijövünk, legalábbis egyelőre. Osztályfőnök vagyok, valamint civilizációt tanítok más korosztálynak is. Magának mi a szakterülete? - kérdezte, miközben a többi diákot elengedve maga mellett összerendezgette papírjait.
- Ó, hát... szóval ez bonyolult... - hebegtem, nem tudtam, mit is mondhatnék egy ilyen helyzetben.
- Akkor nem is faggatom a hölgyet, az illetlenség lenne. Nálunk már kisgyerekként megtanuljuk kezelni a privát szférát, ugyanakkor a közeledést is - magyarázta nagy megkönnyebbülésemre. Vajon honnan érkezhetett? - Akár tegeződhetnénk is, a fiatal kollégák között itt így szokás - nyújtott kezet. - Én Emanuel vagyok.
- Ó, hogyne! Lily - fogadtam el a felém nyújtott hatalmas tenyeret, és a tanár szemébe néztem. Őszinte nyitottság sugárzott belőle, én pedig hirtelen elszégyelltem magam. Hogy tehettem ilyet? Mindig is hirtelen természetű voltam, és egy-egy hazugság után a többi már úgy jött, akár a vízfolyás - lehetetlen volt leállítani, ha egyszer belekezdtem valamibe! Könnyen oldódó típus lévén nem okozott gondot a barátkozás sem: bár sokat költöztünk, mindenhol gyorsan megtaláltam saját társaságomat. Kissé szemtelen belsőmhöz nagylányos külső tartozott - csak hogy nővéremet idézzem. Koromhoz képest magas voltam, majdnem derékig leomló sötét hajam és ívelt szemöldököm könnyedén ölelte körbe általában vidám arcomat, melyen az esetek többségében valamiféle grimasz ült. Szerettem elegáns ruhákat hordani, és már kiskoromban anyukám tűsarkú cipőiben parádéztam, így a sok tinilánnyal ellenben nekem nem jelentett gondot a stabil megállás vagy a magabiztos járás. Barnás bőrömet és általános eleganciámat talán apámtól örököltem - talán nem. Mivel sosem ismerkedhettem meg vele, ötletem sem volt, ő milyen lehet. Mindössze annyit tudtam, hogy anyám valahol Olaszországban szedte össze a pasast, aki egy gyors éjszaka után szó nélkül tovább is állt. Ő hát az én drága jó apám, akinek még a nevét sem tudom. Bájos, nem igaz?
- Nálunk nem szokványos, ha valaki beül egy órára, itt általában szinte azonnal munkába állnak. Mikortól kezdesz tanítani? - kérdezte Emanuel, miközben kifelé igyekeztünk a folyosóra.
- Azt hiszem, egy pár napig még csak szemlélődök, és csak utána vágnék bele - válaszoltam egyre magabiztosabban. Tetszett a tanár szerep.
- Nos, azt tanácsolom, most rögtön beszélj az igazgatósággal, ha még nem tetted. Az új pedagógusoknak mindig tartanak egy körbevezetést, nekem is az egyik kolléga mutatta meg az épületet, mikor megérkeztem. Tudod, fél éve jöttem ide tanítani, nagyon jó hírű iskolának ismertem meg ezt a gimnáziumot... - és csak beszélt és beszélt, én pedig valóban érdeklődve hallgattam. Olyan kedélyesen eltársalogtunk, hogy csak a tanári szoba elé érve eszméltem fel.
- Nagyon örülök a találkozásnak, de tudja... mármint tudod, nekem most mennem kell, egy ismerősömmel van találkozóm, és egyébként is megkeresném a következő termet, nem szeretnék rögtön az első nap késéssel kezdeni, hisz az sosem vet jó fényt egy újoncra - hadartam, Emanuel pedig jóízűen nevetett rajtam.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Lily - mosolygott rám melegen, még kacsintott is egyet. - Ki tudja, talán én lehetek az a szerencsés, aki majd körbevezet téged a napokban... Találkozunk az ebédszünetben!
Ahogy akkor lazán belépett a tanáriba, furcsa érzés fogott el; legszívesebben mentem volna vele, hogy tovább beszélgethessünk, hogy együtt lehessünk, hogy láthassam... És új iskola ide vagy oda, a reggeli szorongástól függetlenül határozottan derűsen vártam az ebédszünetet, amelyig azonban még öt órát kellett átvészelnem valahogy - mint diák...

A nap lassan és vontatottan telt, gondolataim mindig vissza-visszatértek újdonsült osztályfőnökömre, aki azonban más szemmel nézett rám. Már csak azt kellett kiderítenem, milyen szemmel is pontosan. A többi óra hasonlóan telt. A tanárok elmondták, mit várnak az osztálytól az új félévben, a diákok pedig vagy figyeltek, vagy kihasználva a minimális lazítást, feltűnően unatkoztak egy-egy beszéd alatt. Adam meg sem próbálta megérteni kora reggeli viselkedésemet, pedig nem kevés időt fordítottam rá, hogy elmagyarázzam neki.
- Szóval összefoglalva akkor te szándékosan tanárnak adtad ki magad, aztán ciki helyzetbe kerültél, mert a hapiról, akit te diáknak néztél, kiderült, hogy tanár, ráadásul az osztályfőnököd. És mindez miért is jó neked?
- Mert... Mert ő különleges! - vettem védelmembe azonnal Emanuelt. Épp a suli menzáján álltunk sorba, én pedig minden második lépésem után néztem hátra, hogy Ő vajon mikor érkezik meg, és hol késik ilyen sokáig...
- Nem tudlak követni, de ez sosem volt másképp, szóval maradjunk annyiban, hogy áldásom adom kettőtökre - gúnyolódott Adam, de nem vettem a szívemre, csak hátrafordulva nyelvet öltöttem rá. Ebben a pillanatban lépett be Emanuel az étkezde kétszárnyú ajtaján, én pedig lesápadtam.

***

Remélem, tetszett. A kérdés adott: mikor legyen új rész? Miért tetszett/nem tetszett ez?

17 megjegyzés:

  1. Amikor bekapcsolom a gépet az első dolgom, hogy megnézem feltetted-e az új részt. Örömmel láttam, hogy igen. Fantasztikusan fogalmazol, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, arra, hogyan fog kiderülni az igazság. Remélem hamar hozod a következő részt :)

    VálaszTörlés
  2. Elképesztően jól fogalmazol! :) Már vártam hogy felkerüljön az új rész. Remélem pár napon belül hozod a folytatást :)

    VálaszTörlés
  3. Annyira jóó!! :D *-* Iszom a szavaidat, csak olvasom és ameddig nem jön újabb rész, újra és újra elolvasom a már meglévőket. Szuper fogalmazás, remek történet. :D
    Bár nem hasonlít a sztori, de most olvastam egy könyvet, amiben szintén tanárba szeret bele a diák. Csak az már egyetem. Szakítópróba a címe. :) Jó kis sztori.
    Na de itt abba is hagyom a reklámot, rengeteg blogtörténetet olvastam már, sok volt ami tetszett, de ez nem tetszik, egyenesen imádom! :D
    Remélem minél hamarabb jönnek a részek. :D
    Én semmi kifogásolhatót nem találtam a sztoriban, csak így tovább!! :) ;)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Írónő!

    Nem olvastam az első fejezethez írt kommenteket, így fogalmam sincs, milyen hibák elkerülésére intettek az olvasók, mindenesetre én leírom az észrevételemet, elnézést, ha esetleg már tudsz róla... :)
    Olvasás közben nagyon szúrta a szememet az, hogy sietsz. Az ízelítővel alapvetően semmi gondom nem volt, sőt kifejezetten tetszett, azonban az első fejezetben rögtön feltűnt a gyors tempó. Annyira jó ötlet ez a történet, baromi jól meg lehetne írni, de ehhez az kell, hogy részletezz, és hagyd kibontakozni a dolgokat! Próbálj előzményeket írni, helyszíneket elemezni! Azt se bántam volna, ha az első fejezetben még nem találkozik Lily és Emanuel, vagy legalábbis még nem igazából! És emiatt most mérges vagyok rád, mert amúgy eszméletlenül tehetséges vagy, nem túlzás, hogy tényleg profi módon fogalmazol, ráadásul a szókincsed is irigylésreméltó! Tőled tanulni kellene a fogalmazásmódot, de komolyan... És nem tudnék arra a kérdésre válaszolni, hogy tetszett, vagy sem, mert tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert egy tehetséggel megáldott bloggerina történetét olvashattam, aki gördülékenyen ír, és öröm volt olvasni minden egyes mondatot. Nem tetszett, mert túl gyors volt minden cselekmény. Bocsánat, hogy ennyire hangsúlyozom a tempót, de tudnod kell, hogyha egy kicsit lassítasz és részletezel, akkor ez a történet körülbelül tökéletes lesz. :) És nem az irigység beszél belőlem, bár bevallom, örülnék, ha így tudnék fogalmazni... :D

    #csakígytovább, Cassie T. ♥

    VálaszTörlés
  5. Nekem hihetetlenül tetszik, kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből :)

    http://beautyfromregi.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nekem ez a rész is irtóra tetszett! Bár abban igaza volt az előttem lévőnek (Cassie T-nek), hogy kicsit sietsz. De fantasztikusan fogalmazol, és van humorérzéked. Remélem a jövőhéten még felrakod a következő részt! Vagy a napokban! :D Még ha lehet suli előtt, mert szeptembertől nem lesz nagyon időm olvasni se......
    Csak így tovább! :) Jó úton haladsz!
    Szép napot!
    Hope M.

    VálaszTörlés
  7. Remélem hamarosan lesz új része,mert remek író vagy,és különleges a történet.

    VálaszTörlés
  8. Még tart a ragasztó, amivel az első fejezetnél idetapadtam. :) Jó ég, mekkora beégés lesz, ha kiderül az igazság. :D Totál pengeélen táncol a csajszi, de azért remélem, Emanuel nem orrol meg rá túlságosan. Remek volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretném nagyon megköszönni az eddigi kommenteket! Sajnos nem voltam gépközelben, így most egybe válaszolnék ennek a nyolc kedves olvasónak. Örülök, hogy többségében elégedettek voltatok a fejezettel. Többen azonban kifogásoltátok, hogy egy kicsit sietek, így a jövőben erre szeretnék jobban odafigyelni. A következő rész tehát egy kicsit lassabb, nyugisabb lesz, valószínűleg kevesebb történéssel, hogy ne rohanjak annyira a cselekménnyel.
      Szóljatok bátran, ha valami nem tetszik, igyekszem mindent megoldani, hogy a lehető legtöbb olvasónak kedveskedhessek a történettel. És újra meg szeretném köszönni azoknak, akik olvasnak, és segítenek nekem a véleményükkel! :)

      Hamarosan hozom az új részt,
      Lionella

      Törlés
  9. Szia!
    Nagyon tetszik a történet, nagyon jól fogalmazol! :)
    Azt az egyet sérelmezem, hogy nagyon sokat kell várni a következő részre! ;)
    Siess légyszi!!!! :)

    VálaszTörlés
  10. Hahó, nagyon eltűntél. Várjuk ám a következő részt. :)

    VálaszTörlés
  11. Szia...Nagyon tetszik a történet! :D
    Várom a következőt .... Siess *.*

    VálaszTörlés
  12. Szia nagyon jó a töri mar tobbszor ujra olvastam... Mikor lesz uj resz??

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Nekem nagyon tetszik! <3 Egyszerűen imádom, kérlek folytasd!
    ~ Nina☆

    VálaszTörlés