Ízelítő

Kedves olvasók!
Ez lenne tehát a blog első bejegyzése, ahol először is megköszönném a sok fáradozást Khyirának, aki ilyen csodássá varázsolta a blog kinézetét. Örök hála érte! Sokat nem árulnék el előre a blog tartalmáról, de acím mindenki számára beszédes lehet. Nem fanfiction, nem is fantasy történet, leginkább a gimis-szerelmes kategóriába sorolnám, egy kis csavarral megspékelve.
Jó olvasást tehát mindenkinek, várom visszajelzéseiteket,
Lionella

***

A mai fiatalok közül a legtöbben már voltak szerelmesek. Ahogyan én is. Történetem középpontjában azonban nem egy velem egykorú, és semmiképp nem a megfelelő személy állt - mások szerint. De mit gondolok erről én? Ha mindkettőnknek jó így, miért ne folytathatnánk? Ártunk vele valakinek?

Igen, a legtöbben talán egy arra érdemesebb fiú kegyeiért harcolnak. Én azonban nem. És hogy ez miért jó nekem? Nem tudom. Nem tudok semmit, csak azt, hogy ebből az egészből nagyon, de nagyon nehéz lesz kimászni. Már arra sem emlékszem egészen pontosan, hogyan is kezdődött! Hisz majdnem két éve már, hogy belemásztam ebbe a szituációba, de mentségemre legyen mondva, nem én voltam a kezdeményező fél.
Először a buszmegállóban pillantottam meg Őt, mikor a nagymamámmal az új suliba igyekeztünk beiratkozni. Ott volt előttem, mégsem figyeltem fel rá különösebben, csak mikor a az érkező buszra felsegítette a járókerettel közlekedő idős nénit. Mégis melyik fiatal srác tesz manapság ilyet? Hát Ő.

Na de ugorjunk csak vissza az elejére, hisz mindez a gimnáziumban bontakozott ki...